Emberi sorsok

Markó-Valentyik Anna: Anyajegy

Név: Markó-Valentyik Anna
Életkor: 25
Lakhely: Budapest

Anna jelenleg a Színház – és Filmművészeti Egyetem negyedéves bábszínész hallgatója.

Az Anyajegy című 16+ os előadást eredetileg iskolai feladatként készítetted, melyben azt a témát dolgozod fel, ami az édesanyákat is sokszor foglalkoztatja, csak Te rámutatsz a „nem vagyok elég jó, nem vagyok elég” érzések miértjére : “Döbbentem tapasztalom, hogy hiába vagyok a közepén az életemnek, hiába vagyok én a Mama, mégsem vagyok az a nagy és mindenható lény, akinek annak idején az éppen ennyi idős szüleimet láttam. Felnőtt vagyok, de nem vagyok eléggé erős.”
(Szabó T. Anna)

Honnan jött a témaválasztás?

Az iskolai feladatunk szerint a személyiségünket jellemző témakörben kellett egy felnőtteknek szóló bábelőadást készíteni. Az anyáskodás, a gyerekek szeretete és a törődés mindig is fontos alkotóelemem volt és lesz. Azt is tudtam, hogy e témán belül rengeteg felület van, amit fontosank tartok, ezért először Szabó T. Anna verseihez, majd novelláihoz és interjúihoz nyúltam, s az általa kiemelt pillanatokból szemezgettem. Nem titok, hogy a nyáron volt az esküvőm, és az sem, hogy gyerekem még nincs. Ezt nem akartam elhazudni. Az előadás egy nőről szól, aki megtudja, hogy gyereket vár, és mielőtt bárkinek elmondaná, elképzeli, hogy milyen lenne anyának lenni, milyen lenne a gyereke, milyen lenne ő maga, miben változna meg az élete.
12717666_957545777632232_7274830374682455799_n

Ez az első komolyabb előadásod. Te rendezted, Te szerepelsz benne. Hogyan élted meg, amikor először léptél vele a színpadra a közönség elé?

Természetesen nagyon izgultam, több dolog miatt is. Egyrészt egy diákcsoport jött el megnézni, akik 16 évesek voltak, és rettentően féltem, hogy nem érinti meg őket semennyire sem ez a téma. Másrészt először tesztelhettem le, hogy a bábos részek mennyire működnek, mennyire ügyesek, frappánsak, pontosak. Szóval rettegtem, hogy reakció nélkül telik el az a szűk egy óra, amit a színpadon töltök. De szerencsére nem így lett.
El kell mondanom, hogy a második előadás volt az igazán mély víz, mert egy olyan rendezvényen adtam elő, ahol rákkal küzdő gyerekek szülei vettek részt. Rettentően féltem, hogy a sok humorral tarkított előadás, mint egy termetes elefánt, belegyalogol a jelenlévők lelkébe. Szerencsére ez sem így lett.
12742838_957546004298876_4149619762176324614_n

Milyen volt a darabod fogadtatása?

Eddig mindenhol és mindenki szerette. Persze másfelől érint meg nőt, férfit, anyát, apát, fiatalt, idősebbet vagy azt, aki vesztett már el gyereket – de kapcsolódási pontot mindenki talált benne. Legutóbb két 17 éves fiú egy hisztizős jelenet kapcsán arra a következtetésre jutott, hogy valamikor ők is ilyenek voltak. A szöveg teret hagy arra, hogy leendő, friss és gyakorló szülőként valamint gyerekként is megélhesse a néző az előadást. Sokszor én is anyukámra, nagyszüleimre gondolok, miközben a saját képzeletbeli gyerekemről beszélek.

Volt segítséged az elkészítésében?

Két konzulensem volt. A szövegkönyv összeállításában Gimesi Dóra író, dramaturg segített, míg az előadás további szegmenseiben Ellinger Edina, a Budapest Bábszínház színész-rendezője. Az előadás miskolci Csodamalom Bábszínház intézményes keretei között jött létre, a próbáimnak pedig a győri Vaskakas Bábszínház adott otthont. A csodálatosan tehetséges bábomat pedig Emőd Kriszta, a kecskeméti Ciróka Bábszínház műhelyének kiváló bábkészítője alkotta meg. A vizsgám után egy független színházi szervezet, az ESZME szárnyai alá vette az előadást, és forgalmazza.
Persze voltak olyan „támogatók” is, akik történeteikkel segítettek közelebb az anya gyerek kapcsolatok élethű ábrázolásához. És ott volt természetesen a férjem is.

Az előadás rendezése, játszása alatt volt bármi, amit nehezen éltél meg?

Áthidalhatatlan technikai probléma nem volt. De mondanivalóban beleütköztem egy olyan problémába, ami még sokáig nem hagy majd nyugodni. Egyszerűen azt a tényt, hogy elveszíthetünk, vagy magára hagyhatunk valakit, nem bírom elfogadni. Hiába vállalok felelősséget, nem tudom garantálni és befolyásolni, hogy kinek mennyi idő adatott a Földön. Ebben nehéz békére lelnem.

Kiknek és miért ajánlod az Anyajegyet?

16 éves kortól, azoknak, akik egy kicsit megállnának és madártávlatból ránéznének saját magukra, családjukra, szeretteikre.

Miért döntöttél úgy, hogy bábszínészetet tanulsz?

Először az összetartó közösség vonzott. Nem szeretem az állandó harcokat, játszmákat. A bábosok sokkal jobban működnek közösségben, mint mások, hiszen együtt, egymásra utalva keltünk életre egy tárgyat. Csak utána jöttem rá, micsoda kincs ez a tudás. Ma a báb műfaja még mindig a hetvenesévek paravános előadásait, a kesztyűsbábokat és a gyerekközönséget jelenti itthon, holott régen meghaladta ezeket. Csodálatos dolgokra képes ez a műfaj. Szeretnék az egyik legkiemelkedőbb művelője lenni.

Mik a jövőbeni terveid?

Augusztustól a győri Vaskakas Bábszínház társulatához szerződöm. Szeretnék játszani, énekelni, rendezni, minél több dologban kipróbálni magam. Szeretném, ha a művészettel aktívan segíthetném a nehéz sorsú gyerekeket. És… gyereket vállalni, akár többet is, jó embernek nevelni, szeretni őket.

12715435_957546134298863_6829811511692587544_n

Previous post

A szeparációs szorongás

Next post

Nyerj 3 napos pihenést a Diamant Hotel, Szigetköz**** jóvoltából!

Katalin Jaksa

Katalin Jaksa