Heti téma

Három dolog, amit a 3 éves lányomtól tanultam – Egy gyakorló apuka gondolatai

Nem először olvashattatok nálam egy Császár Róbert szerzeményt, mert szeretem az írásait. És íme egy újabb, ami szintén megfogott.  És Titeket? 🙂

Ha gyermeket vállalsz, bizonyosan rengeteg időt töltesz az okításával. Tanítod mindenre, amit csak el tudsz, vagy el sem tudsz képzelni. Olyankor is másolni fog téged, amikor azt hiszed nem is figyel rád. Lehet, éppen más felé néz, elmélyülten játszik valamivel, de a szenzorjai rád vannak állítva, figyel téged. Tanul tőled. Biztos vagyok benne, hogy kisregényt tudnál írni arról, hogy mi mindent tanult már meg a gyermeked tőled!
Vajon te is figyeltél rá? Képzeld én egyszer csak azt vettem észre, hogy tanultam valamit a három éves gyermekemtől!

1. „Butaságot csináltál!”
Az egyik eset, amely a legfájóbb volt számomra, egy rendkívül feszült időszakunkban történt. Alig, hogy megszületett a második gyermekünk, a lakásunkban tervezett javításokkal nem készültünk el időben, a munkahelyemen sürgős határidős feladatok tornyosultak; szóval bevallom a lányommal is türelmetlenebb voltam, mint azt megérdemelte volna. Ráadásul mind ez a dackorszak kellős közepén történt!
Bármilyen feszültek is vagyunk, vagy akármilyen szófogadatlan is a lányunk, soha-soha nem degradáljuk őt, csak azt, amit tett.
„Butaságot csináltál!” „Ez butaság, légy szíves ne csináld ezt még egyszer!”
Azonban abban az időszakban, még ezt is túl sokszor mondtuk neki. Egyik toporzékolós hisztije után, nem tudott feloldódni, szomorúnak láttam. Megkérdeztem tőle, hogy miért csinálja ezeket a rosszaságokat, hiszen ő olyan okos és ügyes! „Olyan büszkék vagyunk rád, amikor társaságban vagyunk veled, mindig nagyon szépen viselkedsz” – és ehhez hasonlókat suttogtam neki – szóval megkérdeztem, miért csinál mostanában egyre többször rosszaságot? A választól nem kaptam levegőt:
„Mert mindig buta vagyok.”
Körülbelül két hétbe telt, mire napi többszöri beszélgetéssel, feleségemmel együtt sikerült megértetnünk a lányunkkal, hogy ő nem buta, csak az a butaság, amit néha csinál. Ettől még ő nagyon okos, és büszkék vagyunk rá. Hisztérikus rohamai máig vannak, de a hétköznapjait ez már nem befolyásolja. Nem látom szomorúnak, lehangoltnak. Újra azt látom, hogy egy önbizalommal teli, vidám kislányunk van, aki egyébként épp dackorszakát éli.

2. Egy három éves gondolatai a szeretetről
Először is elmesélek egy rövid sztorit:
Még „csak” hárman voltunk. Egy reggel a ’nagy ágyban’ feküdtünk – az egész család – a lányunk egyszer csak megfogta az egyikünk kezét, majd a másikunkét „Így fogjátok meg egymás kezét”, majd két kezével megfogta a tarkónkat és egymáshoz nyomta a szánkat; oly hatalmas vigyorral az arcán, hogy azt elmesélni sem lehet.
Szeretem a feleségemet. Ő is szeret engem. Következésképpen vannak vitáink, előfordulnak olyan helyzetek, amikor akaratlanul is egymáson vezetjük le a ’feszkót’. Egyik ilyen helyzet után, amikor nagyon elszomorodtam, hogy miért ilyen butaságokra pazaroljuk azt a kevés időt, amelyet együtt tölthetünk, megkérdeztem az én mindent-tudó kislányomat:
– Szerinted anya szereti apát? – a következő válasz érkezett:
– Anya szeret téged.
– Miből gondolod, hogy Anya szeret engem?
– Hát, ha szeret, akkor szeret, ha meg nem szeret, akkor nem szeret. Anya szeret téged.
Az igazi szeretetet nem lehet megmagyarázni. Ha ész érvek mentén el tudod magyarázni, hogy miért szereted a párodat (Nem arról van szó, hogy milyen pozitív tulajdonságokat tudsz felsorolni!), akkor gondold át még egyszer, mit is érzel a társaddal szemben. A szeretet csak van, vagy nincs. A szeretet nem lehet megmagyarázni és nem is kell.

3. Ne bonyolítsd az életed, gondolkozz egyszerűen
A harmadik eset egészen mókás volt! Kislányunk gyönyörűen tud mondókázni, énekelni akár félórán át, a saját szórakoztatására. Azonban életkorának és élethelyzetének (1,5 hónapos kistestvére van) megfelelően néha ’halandzsázik’, keveri a felnőtt és a babanyelvet. Valamelyik nap, egy hosszú, összetett mondatnak megfelelő szöveget hadart el nekünk, teljesen komoly arckifejezéssel, mintha értenünk kellett volna, amit mondott.
– Ezt most milyen nyelven mondtad kislányom? – kérdeztem rámosolyogva – Ezen a nyelven! (közben megfogta a sajátját)
Naná, hogy elnevettük magunkat az édesanyjával együtt, de utána meg is dicsértük a lányunkat, mert egy számára érthetetlen, idegen helyzetben a legegyszerűbb és leglogikusabb választ adta.
Nekünk felnőtteknek is ilyen egyszerűen kellene vizsgálnunk a dolgainkat. Ha sokat hallod, hogy rosszul csinálsz valamit, meg fogsz róla győződni, hogy egy rakás szerencsétlenség vagy; és hiába várod, hogy a párod mondja el neked, hogy miért szeret, maximum azt tudja elmondani, hogy milyen tulajdonságokat szeret benned.
A gyermeked mellett egy emberöltőnyi időt kell leélned. Jól vigyázz, hogy csak tanítani akarsz neki, nevelni őt, vagy tanulni is hajlandó vagy tőle és elfogadni, hogy még téged is jól meg kell nevelni!


Császár Róbert
http://www.facebook.com/csaszarrobertiro

Previous post

Segítség! Színtévesztő a gyermekem? 5 jel, amire figyeljünk!

Next post

Halálba dobta saját gyermekét az anya, majd utána ugrott

Katalin Jaksa

Katalin Jaksa