Heti téma

Sebaj Haj! – egy édesanya, a rák és a gyógyulását segítő könyv!

Interjú Tóth Katával, a Sebaj Haj című könyv írójával.

Név: Tóth Kata

Életkor: 39

Gyermekei:  Manna 7 éves, Némó 2 éves

Kata kétgyermekes édesanya. Azt gondolhatnánk, hogy éli az átlagos kétgyermekes anyukák boldog, néhol problémás, de mégiscsak csodaszép életét… de nem, neki a gyerekek, boldog család mellett mást is osztott a sors. Egy hatalmas harcot, melyet nem adhat fel! Csüggedhetne, összeomolhatna, de nem teheti meg ezt a gyermekei, férje és nem utolsó sorban saját maga miatt sem! Ebben a háborúban győznie kell!

– Kislányod születése után gondolom ment minden a maga útján. Majd mikor a kislányod 4 éves lett ismét pocakos lettél. Hogyan érintett a hír 29 hetes terhesen, hogy daganat van a szervezetedben?

A csomót én már korábban észleltem a mellemben, el is mentem vizsgálatra emiatt, de akkor ártalmatlannak nyilvánították. Ezután estem teherbe és a csomó elkezdett nagyon növekedni, így visszamentem az orvoshoz. Akkor arra gyanakodtak, hogy a terhesség miatt begyulladhatott egy tejmirigy. Majd később megint visszamentem, mert csak nem hagyott nyugodni, így akkor derült ki újabb vizsgálatokat követően, hogy mégis rosszindulatú daganatról van szó. Ekkor már 29 hetes kismama voltam. Aztán a rossz hír hallatán, rettegés, félelem következett, de valahogy ez olyan óriási teher, hogy nem lehet sokáig roskadozni alatta, mert szó szerint agyon nyom, össze kellett szednem magam.

– Hogyan jutottál el addig a döntésig, hogy a baba megszületése után veted alá csak magad a kemoterápiás kezelésnek?

Ezt egy orvoscsoport döntötte el, – mely főleg onkológusokból és a nőgyógyászokból állott – az én véleményemet is meghallgatva. Nem volt egyszerű döntés senkinek, mert ma már az is elfogadott, hogy kismamákat is kezelnek kemoterápiával. Engem minden oldalról rendkívül támogató közeg vett körül akkor is és azóta is. Az én esetemben a magzat már olyan nagy volt, hogy nagy volt rá az esély, hogy komplikáció nélkül meg tud születni és életben maradni. Így is történt, a kisfiammal hála az égnek minden rendben zajlott, semmi komplikáció nem volt, nagyon ügyesen gyorsan összeszedte magát a koraszülött állapotból.

-Kezelések, műtétek, fáradtság, élet-halál harc, miközben otthon várt férjed, 5 éves kislányod és egy csecsemő. Hogyan voltál képes ezt az egészet túlélni? Honnan merítettél erőt, energiát?

A klasszikus orvosi kezelések engem fizikailag szerencsére annyira nem terheltek meg, de az is igaz, hogy folyamatos segítséget kaptam férjemtől, szüleimtől a házimunka és gyereknevelés területén is. Nélkülük nem tudtam volna végig csinálni, mivel persze voltak olyan napok, amikor nem tudtam volna ellátni a gyerekeimet, legalábbis nem úgy ahogy megszoktuk. A fizikai gyógyulás mellett én azonnal megkezdtem a lelkem gyógyítását is, ami onkopszichológus segítségével zajlott. Ezt azért tartom fontosnak, mert egyáltalán nem arról szól, hogy egy héten egyszer kipanaszkodom magam valakinek, hanem arra tanít meg, hogy ha hazamegyek és egyedül maradok félelmeimmel, kétségbeeséseimmel akkor hogyan álljak fel.  Mint kiderült férjem is nyitott volt ennek az oldalnak az erősítésére is, sőt, ő magát is meditációval, relaxációval „gyógyítja” mert a hozzátartozókat ért traumáról és a folyamatos szorongásról sem szabad megfeledkezni. Nekik is táplálkozni kell valamiból. Rengeteget beszélgettünk, hagyott sírni is, ha épp az kellett, de nem sokáig.

-De megnyertétek a harcot… aztán meg mégsem! Kegyetlen érzés lehet szembesülni egy tökéletes lelet utáni első kontrollon azzal a ténnyel, hogy kezdhettek mindent elölről. Hogyan élted meg a tényt, hogy kiújult a rákod?

Ez volt a legszörnyűbb. Két hónap kellett, hogy egyáltalán magamhoz térjek és ne csak a halálra gondoljak. De sikerült összeszedni magam. Haladok, csinálom amit kell. A tudat, hogy mindent megteszek, hogy meggyógyuljak, engem megnyugtat. Tulajdonképp erre rendezkedtünk be. Ide tartozik a tudatos táplálkozás, a rendszeres mozgás, a magamra, magunkra szánt idő minősége.

-Sokunk fejében megfordul a gondolat, hogy mi lesz, ha nem látjuk gyermekeinket felnőtté válni? Benned megfordul ez a gondolat? Mit érzel, ha ez eszedbe jut?

Persze, rengeteget megfordult, de nem szabad ezen szomorkodni, mert még itt vagyunk, együtt és ebben az örömben kell élni, nem pedig a sötét jövőtől rettegni, ami ki tudja mikor jön el, ha egyáltalán eljön. Ez mindig az én választásom. Van amikor könnyen el tudom hessegetni a rossz érzést, van amikor kevésbbé megy, de mindent megteszek, hogy ne húzzon le sokáig magával a félelem. Tudom közhelyesnek hangzik, de én nagyon boldog vagyok mikor látom a gyerekeimet ugrálni az ágyban, vagy az esti fürdőzés közben játszani őket a kádban. Ezeket a pillanatokat belevésem az agyamba és feltöltenek szeretettel. És az is jó, ha épp veszekszünk vagy valamit nem engedek meg nekik, mert tudom, hogy később ez a javukra válik és ha nagyok lesznek majd megértik péládul, hogy miért kell mindig alaposan fogat mosni, vagy miért csak egy édesség jár vacsora után.

-Két szót írok le. Élet, félelem. Mi jut eszedbe ezekről a szavakról? Mit jelentenek számodra ezek a szavak?

Az Élet szép! A félelem rossz, a félelem öl. Megöli a tevőlegességet, megöli a növekedést, megöli a kreativitást és megöli az akaratunkat, megöli a mosolyt. Félelem nélkül élni maga a szabadság!

-A harcod még most is tart! Nem csüggedsz, beintesz a sorsnak, amikor az olyan útra akar terelni, amely fájdalommal, veszteséggel jár! Van még honnan meríteni erőt, energiát?

Helyesbítenék, nem intek be a sorsnak, a sorsomat vállalom, tisztelem, de az életemet tisztelem a legjobban. Mindent megteszek, hogy meggyógyuljak, de azt is tudom nem minden rajtam múlik. Erőt leginkább magamnak gyártok, de ha leereszt az erőlufi, mindig kapok bele friss levegőt. A férjem ha kell lehozza a csillagokat az égről és megállítja a Földet, ha az kell a gyógyulásomhoz és egy-két jó barátom szintén folyamatosan mellettem áll, tudjuk, szükségünk van egymásra. A gyerekek meg … hát ismerjük milyenek. Ők aztán erő erőművek. No és az írás, az alkotás, ami nekem rengeteget ad. Ha a laptopom nem is mindig, de az agyam mindig kéznél van, így éjszaka ha felébredek nem szomorú sorsomon merengek, hanem inkább a következő blog bejegyzésem fogalmazom az Édes Szabadság oldalunkra.

-Minden eszközzel harcolsz az életedért. A családod támogatása mellett az egyik ilyen varázsszered a most íródó könyved, amely Anyák napja körül lesz elérhető a könyvesboltokban. A Sebaj Haj! kinek szól?

Igen, az írás és alkotás tényleg egy jó kis eszköz a gyógyuláshoz. Imádom csinálni. Ez nekem nagyon új, most értettem meg mi az az alkotás, mi az a flow. Bárcsak mindenki megtalálná ezt a szert. Nagyon jó! A blog írással kezdődött szó szerint az Édes Szabadság, ahonnan az oldalunk is kapta a nevét. Ide írtam le érzéseimet, gondolataimat, melyek ma már szerencsére nem csak a betegségről szólnak. A mese később jött, amikor már nyitottabb voltam arra, hogy elképzeljem mit élnek meg a közvetlen családtagjaim. A mesekönyvet elsősorban kislányomnak írtam, memoárként, hogy hogyan élte meg, amikor anya beteg volt. De kinőtte magát. Én nem nagyon tudom külső szemmel nézni, mert túl személyes, a saját életünkről szól, de nagyon sok külsőstől kaptam jó visszajelzést, és a gyermekpszichiáter, akihez néha elvittem a kislányomat, ő is javasolta, hogy kerüljön ki a mi gyerekszoba falunkon kívül. Majd megtaláltam Bencze Anitát, aki instrukció nélkül olyan hangulatot festett a mesének amilyet pontosan elképzeltem. 5-10 éves gyermekeknek szól a könyv. Bár néhol kemény a téma és érzékeny, de a stílus könnyed, ahol megengedhető akár vicces is. Megjelennek benne a gyermekben felmerülő kérdések, ha azzal találja szembe magát, hogy anya beteg, pedig nem is látszik rajta semmi, vagy mivégre lett anya kopasz, pedig pont most beszélték meg, hogy haj növesztési versenybe kezdenek. Az élet ünneplése is napirendre kerül benne, csak úgy, ahogyan a mi saját életünkben is hangsúlyosabb szerepet kapott az ünneplés, a jóról, apró örömökről, elért célokról való megemlékezés, melyeket szerencsére hétköznapokon is találunk jócskán.

-Mit kívánsz a gyermekeidnek a jövőjükre nézve?

Ohh, ez nagyon jó kérdés. Rengeteg mindent … vagyis ha jobban belegondolok, azt hogy úgy tökéletesek, ahogy vannak, maradjanak önmaguk, vegyék észre maguk körül a szépet és jót és legyenek boldogok.

Kata könyve Anyák napjakor kerül a polcokra. De ha szeretnél előrendelni belőle, vagy csak többet tudnál meg róla, kattints ide:

http://sebajhaj.com/

https://www.facebook.com/events/426447634372449/

http://edesszabadsag.com/

Previous post

„Négyszemközt, puszta kézzel verd a gyerekedet!” – tanácsolja a keresztény kiadó könyve

Next post

A KISFIÚ SÍRVA KIABÁLTA: „ANYU SZEDD LE, SZEDD LE”.. ÁM CSAK POFONT KAPOTT…

Katalin Jaksa

Katalin Jaksa