Sérült gyerek játéka a buborékokkal
A cikkben szereplő képek csak illusztrációk.

Előfordul, hogy jártamban-keltemben olyan gyerekeket látok, akik sérülten, enyhe fogyatékkal élnek. Nagyon megörültem, amikor lehetőségem adódott egy olyan személlyel beszélgetni, aki munkája során napi kapcsolatban áll ezekkel a gyerekekkel. Rengeteg dolgot hallottam tőle, amit úgy gondolom, hogy mindenkinek tudnia kellene.

– Hol dolgozol? Mi a munkád?

Egy sérült gyerekeket segítő intézetben vagyok nevelő.

– Mesélnél egy kicsit a mindennapokról?

Vannak szülők, akik nem tudnak, vagy nem akarnak mentálisan sérült gyereket nevelni. Ezek a gyerekek egy speciális intézményben nőnek fel, ott tanulnak, ott élnek, ott készülnek fel az életre. Jelenleg több fiú tartozik a felügyeletem alá. Az intézményben úgy van nekik kialakítva a szállásuk, mint egy apartman.  Van hálótermük, amerikai konyhás nappalijuk, ahol TV-t is nézhetnek, játszhatnak, és ehetnek is. Bár kicsit több türelem kell hozzájuk, de ők is okos, kedves gyerekek, akik kíváncsiak a világra, próbálnak kapcsolatot kialakítani másokkal. Mi ott vagyunk nekik, hogy segítsük, és önállóságra, életre neveljük őket, hogy megtanítsuk nekik, hogyan tudják ellátni magukat. Hogy ők csináljanak mindent maguk körül. Tudják, hogy hogyan kell megteríteni, hogy kinek melyik a tálcája, hogy minek hol van a helye. Ők sajnos intézetbe kerültek, de ebből a helyzetből kell kihozni a legtöbbet.

– Ezt egy nagyon szép szakmának tartom, de nem lehet könnyű sem lelkileg, sem fizikailag. Te hogyan éled meg a mindennapokat?

Én nem úgy látom őket, mint te, vagy bárki más. Nem a beteg gyereket látom bennük, hanem az aranyos kisfiút, akikkel kicsit nagyobb türelemmel, odafigyeléssel kell bánni. Amikor megyek be dolgozni, elém jönnek, ölelnek, bújnak hozzám. Mivel nincsenek tisztában azzal, hogy betegek, ezért természetesen viselkednek, mintha ők is teljesen egészségesek lennének. Amikor sétálni megyünk velük, kérdeznek, ha valami érdekli őket.

Van például egy 18 éves fiú, aki besegít a kisebbeknél, pl. dajkálja őket, ha fáj valamijük, és még sorolhatnám.

– Mi számodra a legnehezebb része ennek a munkának?

Talán a felelősség. Ők hatalmas figyelmet igényelnek minden pillanatban, ráadásul nehezebb ha más gyermekére kell vigyázni.

Gyerekek hintáznak

 – Amióta itt dolgozol, biztosan tapasztalsz 1-2 furcsa dolgot, emberi reakciót, amit ezek a gyerekek váltanak ki társadalmunkból. Mi számodra a legnehezebben kezelhető visszajelzés?

Talán az anyukák reakciója zavar a legjobban. Persze valahol meg is értem, mindenki félti a saját gyermekét olyan helyzetektől, amit nem tud kezelni. De jó lenne, ha tudnák az anyukák, hogy ezek a gyerekek egyáltalán nem veszélyesek. Persze mások, mint az egészséges társaik, külsejük és szellemi szintjük is jóval eltérő, de ugyan úgy szeretnek ők is más gyerekekkel ismerkedni, kapcsolatot teremteni. Ezért nekem nagyon rosszul esik, amikor „gyermekeim” megjelennek a játszótéren, és az anyukák egy része kivonul onnan.

 – Ez nem az a munkahely, ahol 8-4-ig dolgozol, majd hazamész és elfelejtesz mindent. Egy-egy lelkileg megterhelőbb nap után hogyan kapcsolódsz ki?

Ilyesmi nem jellemző, általában minden nap jól sikerül. Az a titok nyitja, hogy tudni kell velük bánni, érezni, hogy kinek mikor, mire van szüksége. Ez nem az a munkahely, ahol kizsigerelik az embert és depressziósan megy haza valaki, teljesen leeresztve. Itt a gyerekektől borzasztóan sok pozitív energiát kapok. Egy ölelés, egy mosoly, és máris szebb a napom.


Nem emlékszem másra, aki ennyi szeretettel mesélt volna a munkájáról, mint ez a hölgy. Rengeteget tanultam a beszélgetésünkből, sok mindent én is másként látok, mint eddig. Remélem, hogy azok az anyukák, akik olvassák ezt a cikket, hozzám hasonlóan máshogy állnak a dolgokhoz.

Kedves anyuka, állj meg két másodpercre, mielőtt elhagynád a játszóteret, és nézz egy sérült gyerek szemébe. Ha rád mosolyog, mosolyogj rá vissza. Ha hozzád szól, válaszolj neki. Lehet, hogy a kommunikáció neked természetes dolog, de neki, aki nem is tehet róla, hogy így született, talán egy örömteli pillanatot okozol azzal, hogy emberként kezeled.

Sérült kislány integet