Rengeteg anyuka panaszkodik férje családjára. Ki azt sérelmezi, hogy mindenbe beleszól anyósa, vagy olyan helyzetet teremt, amivel megbántja menyét, esetleg „pici” fiát próbálja hangolni új családja ellen, és persze az örök klasszis, a gyermeknevelésben való jártassága, mert hiszen ő már felnevelt 1-2-3-4… sok gyereket és ahogyan ő csinálta, az biztosan jobb, mint ahogy a menye tenné/teszi. És persze vannak, akiknek pont az a problémájuk, hogy férjük családja semmilyen módon nem keresi őket, nem kíváncsi unokájukra sem.

Az esetek 90%-ban a konfliktusok anyós és menye között alakulnak ki. Rengetegszer hallom anyukáktól, hogy hatalmi harcok zajlanak közöttük. Mert adott egy édesanya, aki már felnevelte a fiát, a legjobbat akarja neki, de hát lehet bárki is elég jó egy anyának akiről éppen készül teljesen „leválni” a gyermeke? Természetesen vannak kivételek, de a legtöbbünk nehezen viseli az érzelmi megpróbáltatásokat, és valakit ki kell nevezni bűnbaknak, rá kell vetíteni az érzelmi viharokat, amik a lelkünkben dúlnak. És erre ki lenne a legalkalmasabb, ha nem az a személy, aki miatt már nem a legfontosabbak leszünk a gyermekünk szemében? Mi az anyjuk! Bármennyire is ez az élet rendje, azért az biztosan nem lehet könnyű, amikor az a gyermek, akit megszültünk, felneveltünk, akiért sok mindent feláldoztunk, aki életünk közepe volt, és aki számára mi voltunk sokáig a legfontosabbak, egyszer csak megismerkedik valakivel, és ő válik a legfontosabb személlyé az életében. Mi háttérbe szorulunk és ugyan a szeretete megmarad irántunk, de már kevesebbszer hallunk felőle, ritkábban látjuk… biztosan kell idő, hogy ezt elfogadjuk, és helyre tegyük a lelkünkben.

És sok esetben emiatt elkezdődik egy hatalmi játszma anyós és menye között. Mert hiszen a feleség is a legfontosabb helyet kívánja elfoglalni férje életében. És hát két dudás egy csárdában…

Kedves Édesanya. Férjed, akit szeretsz, tisztelsz, annak a nőnek a fia, aki a Te anyósod, gyermeked nagymamája. Emberek vagyunk, senki sem tökéletes, Te sem és anyósod sem. A nők hajlamosak mindent túlkomplikálni, sokszor a bolhából is elefántot csinálunk. Nézz anyósodra úgy, mint egy anyára, aki megszülte azt a férfit, akit Te szeretsz. Ülj le, beszélgess vele, érdeklődj felőle. Kérdezd meg tőle, hogy ő hogyan élte meg a terhességet, gyermeke születését, volt-e segítsége, mit hogyan csinált. Neki milyen volt a kapcsolata az anyósával. Neki mi okozott nehézséget akkoriban? Kérj tanácsot főzési fortélyokkal kapcsolatban, végül is párod az ő főztjén nőtt fel. Csináljatok közös programokat, mondjuk vásároljatok a gyermekednek valamit. Mindig tartsd szem előtt, hogy ő is édesanya, aki biztosan nem akar rosszat fiának, unokájának.

Persze vannak olyan természetű emberek, így az anyósok között is akad, akinek tényleg semmi nem jó, akivel nem lehet zöld ágra vergődni, tégy bármit, az soha nem jó. Ebben az esetben a legcélszerűbb bevenni a „leszarom” tablettát, tiszta helyzetet teremteni, és soha nem felvenni a kesztyűt. Ha őrült hisztérika leszel anyósod miatt, az senkinek nem jó, de főleg nem Neked, családodnak. Tiszta helyzetet kell teremteni, mindig meghallgatni amit mondani akar, de ha nem értesz egyet vele, akkor tényként közölni vele, hogy márpedig az így lesz, tetszik-tetszik, nem tetszik- nem tetszik.

Kedves Nagymama! Ha úgy látod, hogy fiad boldog választottjával, engedd, hogy az legyen. Segíts nekik, légy mellettük, ha kíváncsiak a véleményedre, kérni fogják. Lehet, hogy nem aszerint fognak cselekedni, de az nem baj! Biztosan Te is követtél el hibát a gyereknevelésben, a párkapcsolatodban. Engedd, hogy ők is elkövessék a saját hibáikat. Ne próbáld nevelni az unokádat, azért van ott az édesanyja, édesapja. Te kényeztesd, szeresd őt, és legyél az a biztos pont fiadék életében, akihez bármikor fordulhatnak, ha problémájuk, kérdésük van.

motherinlaw

Nem mindenkinek adatik meg, hogy a kezdetektől irigylésre méltó az anyós-meny kapcsolata, sokszor tenni kell érte, nem is keveset! Ahogy egy párkapcsolaton, ezen is dolgozni kell rengeteget, de az a nem mindegy, hogy felnőtt módjára törekszel megoldani a problémákat, helyzeteket, vagy őrjöngő, duzzogó gyerekként. Ne harcolj vele, tanuld meg kezelni őt, a személyét, és egy problémával kevesebb lesz az életedben.