Rengeteg családban van a férjenek olyan munkája, ami miatt hosszabb-rövidebb időt kénytelen távol tölteni a családjától. Ez nem jó az apának, aki így sokszor „hétvégi” apává válik. Ritkán látja a gyermekét, lemarad a kicsi életének sok első pillanatáról. Az első átfordulás, felülés, elindulás, stb. És nem jó ez a helyzet az édesanyának sem, aki egyedül szervezi a hétköznapokat a gyermekével, egyszerre lesz ezekben az időszakokban apa és anya, segítség nélkül. Hajni és férje ebben a cipőben járnak, Szabolcs sokat utazik, több napra kénytelen egyedül hagyni családját. De hogy hogyan élik meg ezt a helyzetet, arról meséljen Hajni.

Név: Károlyné Kovács Hajnalka (27 év)
Férje neve: Károly Szabolcs
Kisfiuk neve: Károly Roland (14,5 hónap)

Férjed mivel foglakozik?

Egy helyi vasútépítő cégnél gépkezelő/művezető. Bár ezen kívül a cég előszeretettel hívja tolmács feladatkör ellátásra is.

Ha átlagot nézünk, akkor egy hónapban mennyi időt tölt férjed Tőletek távol?

Nehéz kérdés, nagyon változó, hisz nagyban attól függ mennyi tendert sikerült megnyernie a cégnek, és hogy hol… Ha egy 30 napos hónapot veszünk alapul, akkor a felét biztosan, bár vannak könnyebb időszakok is, amikor év elején csak a telephelyen javító munkákat végzik, ilyenkor olyan, mint egy ideális családapa… minden nap itthon van.

Hajniék

Az internet, mobiltelefonok világában jóval könnyebb a kapcsolattartás, mint régen. Milyen időközönként tudtok beszélni, amikor egyedül vagy itthon kisfiaddal?

Hála égnek általában mindennap tudunk beszélni, hol telefonon, hol interneten… Szállás függő, de végső esetben a telefon mindenhol működik J

Fiad 14 hónapos múlt. Rengeteg fejlődési ugráson van túl. Az, hogy férjed ezekből a dolgokból kimarad hogyan éli meg?

Épp a napokban beszélgettünk erről… Nagyon nehéz neki, mert imádja a fiát és tudom, ha tehetné minden percét Vele/Velünk töltené. Sok mindenről maradt le, amit olyan jó lett volna vele megosztani. Nem volt itthon a születésénél, pedig bent szeretett volna lenni, bár nem lehet egy szavam sem hisz hazajöhetett aznap, de nem ő látta először a fiát. Telefonbeszélgetésben újságoltam el neki az átfordulás örömeit, a kuszást, a mászást, az első fogacskát (amire apa hazajött már kettő is volt), de a legfájóbb mindkettőnk számára az első lépések voltak…

Készítettem apának egy videót fiúnk első lépéseiről, majd az esti beszélgetésnél elküldtem neki. Apa hangja elcsuklott, nehezen talált szavakat… ő Németországban én pedig itthon könnyeztem. Szerettem volna, ha ő is részese lehet ennek a pillanatnak, hisz a legnagyobb mérföldkő egy gyermek életében. Az első születésnapján sem volt itthon, mi előtte köszöntöttük és csak utólag ünnepeltük családi körben. Ezek olyan dolgok, amiket semmivel nem lehet pótolni és főleg nem egy ilyen jó apa életében, mint az én férjem… csodálom érte őt, hogy így tartja magát.

Roli

Ha férjed éppen nincs otthon, akkor mindent egyedül kell megcsinálnod. Ez biztosan nehéz, van ilyenkor segítséged?

Általában igyekszem egyedül megoldani mindent, mindig is ilyen voltam. Bár baráti segítségre mindig számíthatok. Ha meg már nagyon elhavazom, megkérem Vera kerit, hogy ugorjon át vigyázni a picire, amíg én utolérem magam. Az ő párja kollégája a férjemnek, így ő igazán érti milyen nehéz nekünk.

Fiam másik keresztanyukája pedig védőnő, így általában neki szólok, ha valamit fel kell íratni, így nekünk már nem kell feleslegesen elmenni a beteg gyerekek közé… Férjem mostohaanyukája már többször mondta csak szóljak és elviszi a kicsit, nagy segítség lenne, de erre én még nem állok készen.

Hozzá lehet szokni ahhoz az érzéshez, hogy az, akit szeretsz nincs melletted? Hogy egyedül hajtod esténként álomra a fejedet, hogy visszaszámolsz, hány nap múlva látod őt ismét?

Ehhez soha nem lehet hozzászokni, főként azért sem, mert nincs rendszer a távollétekben, nincs az, hogy tudom, hogy hétvégén már mellettem lesz. Van, hogy két hétre megy el, van, hogy csak pár napra… sőt volt olyan, hogy elvileg itthon lett volna és egy telefonhívás derékba törte ez… másnap indulnia kellett.

Nehéz úgy elaludni, hogy nincs mellettem, nehezek a mindennapok is. De valahol megtanít minket arra, hogy értékeljük a pillanatokat, megtanít értékelni az együtt eltöltött időnket, és arra, hogy nem szabad veszekedni semmiségeken, mert olyan kevés időnk van együtt, nehogy már erre menjen el. Megtanultuk, hogy milyen fontos dolog a kommunikáció és a bizalom… hisz ha ez nem működne, már nem lennénk ebben a cipőben. Apának megjegyeztem, úgy számolok vissza a fiamnak, mint más karácsonykor: még ennyit kell aludni… már csak annyit… Ha nagyobb lesz, fiam készítek neki egy apaváró kalendáriumot. Talán így ő is könnyebben veszi az akadályokat majd.

Hajni hobbijáról, ami egyben a hivatása is lett, a következő interjúban fogtok többet megtudni. De annyit elárulok, hogy gyönyörű ékszereket tervez és készít egy igen különleges technikával.

Hajniék