Rohanó világban élünk, ahol nagyon kevés idő jut mindenre, és mindenkire. És ezt sokszor szüleink is megsínylik, miután kiröppentünk a hajdani fészkünkből.

Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy amire igazán akarunk, arra szánni is tudunk a kevéske  szabadidőnkből. Ez a filmecske arra hívja fel a figyelmet, hogy addig törődjünk egymással, szüleinkkel, amíg tudunk, mert nem maradnak örökké velünk, és ha végleg elmentek, már bánhatjuk, hogy nem töltöttünk több időt velük.

A kisfilmben szereplő férfi magányosan éldegél, akit a gyermekei, családja ritkán látogatnak meg. Aztán a gyerekei megkapják a Karácsonyi üdvözlőlap helyett a temetési meghívót…

A film nincs 2 perc sem, de talán az egész életedre kihat!